...Eddig nem is mertem repülni, de a tőled kapott szárnyak a bizonytalanságot elűzik
már eszem ágában sincs előled többet menekülni
lelkeddel szeretnék én csak végre egyesülni
Te vagy kiért szemem nap mint nap kinyitom,
Te ki bennem a kémiát beindítod, lelkem gyufaszál nélkül izzitod,
nem vagy enyém, de nekem hidd el így is jó.
Nekem elég, hogy létezel, mosolyod ékszer, pillantásod gyógyszer
és nem jön ki torkomon egy szó sem, bár tudnám közeledben mi fog el.
Ha csak egy, csak egyetlen lépéssel kerülsz hozzám közelebb,
szárnyakra kap a szívem, őrület járja át testemet-lelkemet
ez az érzés széjjel szed, te érzed ezt?
Mikor szemem szedben pihen, olyannyira megremegek itt bent,
csak az a pillantás, ámulatba ejtő varázs
Hangod ha hallom, meginog az önuralom, számomra te vagy a legszebb jutalom.
Mikor mellettem vagy, legeltetem a szemem rajtad,
lebilincselő ez az őrült pillanat, számomra szíved mindig kincs marad.
egyetlen csókoddal érzem megváltanál,
nem is vágyok semmire sem jobban annál,
felidézem ölelésed, elöntenek édes emlékek, vég nélkül remélek
Nem tudom mit teszel nap mint nap velem,
de valamire közben elcseréltem az eszem.
De vissza én semmiképp sem kérem, kell hogy szívem tiéddel elégjen,
hisz ez az érzés felvértez, vény vagy ehhez a kegyetlen léthez
s h szíved nem lesz az enyém mégsem, csak annyit kérek, szüntelen létezz,
Te erőt adsz mindenhez, lényed nélkül végem,
létezésed a legszebb ékszer, nélküled nekem régen befellegzett....
