Kívánság
Úgy szeretném végre újra érezni
Azt a tüzet, mely sokak szívét égeti,
Azt a lángot melyben érted elkárhozok
Érezni azt, amit ez az őrült vágy okoz.
Annál, hogy szerethess sehol nincs nemesebb,
ha fogja két kezedet,s el sose enged
mégha meg is tévesztenének hamis szavak
légy résen, ha bántanának se hagyd magad.
Rfr.:
Mert szívből csak egy van
egy seb se gyógyul gyorsan.
Ha késő, s marta sebhely
te sose játssz szívekkel!
Inkább légy te ki szenved,de igaz szívvel szeret
inkább engedj szívedbe tőrt
majd egy életre felejtsd el őt.
Kár, hogy darabokra törted anno szívem
s hogy azóta az édes meséket se hiszem
Kár, hogy minden elmúlik, hazug csókod se butít
Szívem kihült, ellened harag sem uszít
Már új életet kezdtem, más ember lettem
Nem reszket már hiába senkiért a szívem
De néha úgy érezném,szívem se fékezném
szeretnék én tiszta szívvel, ha lenne is még mivel.
------------------------------------------------------------------
Nem is lehet párja
Egy hűvös éjszaka villant fel mosolya
Vacogó ajkamon égett forró csókja
Egy pillanat alatt felmelegített
Édes ölelése mennyekbe repített.
Rfr.:
Úgy égett ajkamon a csókja
mint vulkánban izzik a láva
úgy húzott magához a drága
ölelésének nem is lehet párja.
Úgy izzott ajkaimon a szája
dallam lett szíve dobbanása
Beteljesült szívem legszebb vágya
Mert enyém lett minden porcikája
Úgy égett ajkamon a csókja
Szemeit el nem feledem soha.
Egy magányos reggelen láttam, hogy nincs velem
Vártam, hogy más legyen, hogy keressen, hogy szeressen
A varázs akkor múlt el, azon az éjjelen
Mikor kezedbe adtam szívem, többé nem teszem.
Rfr.:
Úgy égett ajkamon a csókja
mint vulkánban izzik a láva
úgy húzott magához a drága
ölelésének nem is lehet párja.
Úgy izzott ajkaimon a szája
dallam lett szíve dobbanása
Beteljesült szívem legszebb vágya
Mert enyém lett minden porcikája
Úgy égett ajkamon a csókja
Szemeit nem feledem soha.
--------------------------------------------
Kell a dallam
Egyszer tűnődve hallgassd a dalt,
mely megénekli legszebb álmaidat
Hallgassd a dalt, mely örökké hajt
Hallgass halkan egy dalt, mely dallam!
Rfr.:
Kell a dallam, mely ránt magával
Kell a szó, mely nem pótolható
Kell a vágy, mely szikrázó parázs
Kell egy érzés, melyben csupa féltés
Kell egy öleléls, mely mindnet elfeledtet
Kellessz te, hogy boldogan élhessek.
Kell, hogy rámnézz, s gyógyíts édes mosollyal
Kell, hogy gondolj rám, s elhalmozz minden jóval
Kell minden, ami te vagy, s az enyém lehet
Add nekem kérlek, kell hogy őrízhessem a szíved...=)
Kell a dallam, mely ránt magával
Kell a szó, mely nem pótolható
Kell a vágy, mely szikrázó parázs
Kell egy érzés, melyben csupa féltés
Kell egy öleléls, mely mindnet elfeledtet
Kellessz te, hogy boldogan élhessek.
---------------------------------------------
Miért?
Hogy gondolná az ember, hogy annyi éjjelen
ázattták párnám könnyek, míg elfeledtelek.
Éreztem elhagyott minden jó érzés,
s te nem éreztél irántam csak féltést.
Rfr.:
De felmerül a kérdés bennem,
újra, újra eszembe jut minden.
Vajon meddig ég még csókod a számon?
Mért nem ölel senki, ha fázom?
Tudni akarom, mért vagy még a részem,
mért remeg még lábam ha közelséged érzem?
Érteni akarok már minden miértet,
s lezárni a múltat, mi szívemmel végzett.
Elfeledtél, s elhagytál régen
hiányod gyötör, úgy érzem végem.
Ha hallom hangod szívem perzseli láng,
s te azt kéred tőlem, gyűlölve imádj.
----------------------------------------
Kérdezed
Ma már csak emlék vagy,
mely elsuhan a szélben.
Ma már csak illat vagy,
mely elillan ha kérem.
Ma már csak hang vagy,
mely néma viharos szélben.
Ma már nem vagy a részem úgy érzem.
Ma már nem jöhetsz, az ajtókat zárom,
hogy lekoppanj, már csak azt várom.
Ma már édes,csak egy senki vagy számomra,
nem vagy s nem leszel többé semmilyen álmomban.
Rfr.:
Kérdezed, miért van
hogy szívem nem érted dobban
lelkem nem érted lángol
s nem hiányzik csókod a számról.
Kérdezed, de nem válaszolok rá,
te törted szívem anno darabokká
Te tiportál bele a lelkembe,
kár hogy sose szerettél egy cseppet sem.
de már nem sír érted a szívem,
s talán a sors is összes könnyemért megfizet.
----------------------------------------------
Egy ölelés,mely magával ránt
szívben örzőm minden pillanatát.
Furcsa egy érzés, mely szívem elfogta
Éreztem nincsen más semmi más,
se határ, se külvilág
csak a lüktető szívdobbanás.
És szívemben a varázs
mindent magával sodort
pedig meg sem csókolt.
Mit ne mondjak, különös a sors,
neve nincs mi akkor áthatolt,
mikor magához húzott a kedves,
tudtam ez az érzés a legszebb.
Az érzés mikor a szív a torokban dobban
mikor ott a szép minden kimondatlan szóban
mikor szemeid ragyogása esthajnalcsillag
majd kedves szavak angyalnak hívnak
Reszket az éj, vele te is beleremegsz
félsz, mert megszerezheti valaki szívedet
Úgy hiszed ez abszurd téveszme
szíved ilyen hamar valakiért úgy éghetne.
-------------------------------------------
