Pasik agyába köztudottan eligazodni nagy dolog. Nem is tudom, miért, mert nőkre mondják, hogy túlságosan összetett személyiségek, de amit férfiak, ti műveltek, az néha túltesz mindenen:D Megjelenik, felkavar, eltűnik, összezavar, felbolygat, valamit benned megmozgat, majd szépen lassan eltűnik és bumm:D Keresed a miérteket, miért van, hogy egyik pillanatban úgy érzed egyöntetűen közös hullámhosszon vagytok, szinte már nevetségesnek találod, hogy mennyire hasonlóan gondolkodtok mindenben, mennyi a közös tulajdonság, látásmód, világnézet, aztán jönnek újra a kérdőjeles mondatok, eltűnik a határozottság, a kiegyensúlyozott tényekből lesz a remény és bizonytalanság ingatag talaja, aztán közben ügyelj rá, hogy ne is loholj senki után, meg hogy át ne ess a ló túloldalára, hogy nehogy teljesen tegyél rá, mert akkor meg visszájára sül a dolog. Nem lehet férfiállatot megérteni esküszöm:D Elvárjátok, ti férfiak, hogy mi nők vegyük a fáradságot és mi kezdeményezzünk, hogy levegyük ezt a terhet a vállatokról, közben meg ti vagytok az egyetlenek akik félnek, mert ennélfogva ruházzátok át ezt a feladatot ránk, hogy mi tegyük meg az első lépést, közben gőzötök sincs róla mennyi kétely él egy nő szívében.. Hogy miktől tartunk, mik azok a dolgok, amiktől teljesen írtózunk..Nekünk nagyobb, erőteljesebb és több feladatunk van, összetettebb mint nektek. Ezt pedig ti soha nem is fogjátok megérteni. Először is, ki kell mutatnunk, hogy valaki érdekel. Ki kell mutatni, mert ennek kéne annak a bizonyos löketnek lennie felétek, amelytől ti majd bátorkodtok megtenni az első lépést irányunkban, azaz hát ebben a reményben él minden nő, hogy elég csak adni alátok a lovat, de nem. Miután a tudatokra hozzuk a dolgot (levelek, figyelmesség, segítség felajánlás), ügyelnünk is kell arra, hogy nehogy túlzásba vigyük, mert ha túl sokat adunk, egyszer csak eltűntök mint szürke szamár a ködben. Egyre ritkábban kerestek minket, kevesebb levél, a találkozunk szó teljes kitörlése a férfiúi szótárból, mert hát melyik férfiember szeretne egy tapadós piócát magának... De hogy őszinte legyek szerintem az az egy baj veletek, hogy magatok sem tudjátok mit akartok.. A bizonytalanságotok és határozatlanságotok pedig nem tudjátok, de rettentő módon össze tud kavarni egy nőt. Velem is ez történt.:) De én szerencsére a jobbik eset vagyok, akiről minden csak lepereg.:) Úgy vagyok vele, s ezért nem is futok már senki után, hogy akinek velem kell lennie, az úgyis velem lesz, akit érdeklek, az foglalkozik velem, aki velem akar lenni, talál rám időt. Aki keres, az megtalál. Minden más csak kifogás... ;))
A sors úgyis úgy alakít mindent, ahogy a nagy könyvben megvan írva, ennélfogva teljesen hidegen hagy bármiféle teóriaalkotás... Hagyom az eseményeket a maguk medrében folyni.:))
