Bár alkalmam és lehetőségem volt meggyűlölni az érzést, mégis a mai napig úgy vallom, nincs is gyönyörűbb dolog a szerelemnél. A versek, amiket postoltam, nagyon régiek, az a baj, hogy az a fajta ember vagyok, aki leginkább az érzés tudatában tud nagyokat alkotni, aki tényleg csak akkor tud valamit teljesen visszaadni akár írás formájában, vagy akár bármilyen másik művészeti ág segítségével, ha átérzi amit ki akar fejezni.. Régóta próbálkozom olyanokat írni, amik tényleg szívből szólnak, de általában csak ilyen indulatos versek születnek, mindegyikben kicsit ott az a hecc, az a lázongás, az a kis hiszti, és düh a másik nem iránt, ami nélkül nem lenne teljes az élet:D Pl ebben is eléggé érződik a harag:)
"
Akkor szabadulok
Üres a szív, belül ellepi kétely
Ügyes aki, felültetett így régen
Üres a hit, bennünket elintézett
Hülye pasi, verjük meg,megígézett...
Kihal az agy,vihar marad bennem,üresség
kínnal marad, szivatva vagy, benned üres tér
Hívhatsz marha, ki vagy baszva,velem ügyes légy
Kiakadtam, kit akartam, lehet tüzes kéj
mi utána űzött, miután befűzött, szívem játékszere volt
széttörte,kegyetlenül megalázott , szíve más ékszere most.
Az idő elszaladt,halványult az emlék,de a kín még bennem ég
Hisz üres a szív,nem dobban míg ,új dallamot nem játszik lantján
némaságba belefullad, nincsen aki lángra gyújthat,ki vár igazán
Majd talán a jég megolvad,s megfizetsz minden könnyemért
szív újra szólhat,majd más szempártól olvad, akkor szabadulok tőled én.
"
Tehát ez olyan odavissza-játék.Legalábbis a szerelem. "Odaadod mindened" (félreértés elkerülése végett közbe kell szóljak, hogy itt nem a testi dolgokról beszélek, mert szerintem az ha valaki hamar odaadja magát fizikailag, és úgy dobják el, az nem ér fel azzal, mintha úgy adnád oda mindenedet, hogy ami tényleg te vagy, az érzéseidet, a reményeidet,a hited, a szenvedélyed, lelkesedésed, rajongásod..és nem utolsó sorban a szereteted. Ha a gyermeki kis álomvilágodba egy potyautast engedsz azzal teljesen alárendeled magad a másiknak. Ez a dolog nagyon is magában hordozza a rizikófaktort, nem lehet tudni, miért is, de általában sohasem jár jól az ember, ha megnyílik mások felé. Mindig is csak hátránya származik belőle mindenkinek, ha zöld utat enged valakinek..Pedig az igaz szerelem az nagyon szép dolog. Egyszerűen fenomenális, szavakba nem önthető érzés. Igaz, amit mondanak: elvarázsolt állapot...
Milyen különös érzés..de mégis milyen jó:)
Voltál már igazán szerelmes? Éreztél már úgy, hogy amikor ott van, egy másodpercre megáll a világ? Olyan érzésed van, mint hogyha egy ringispilen ülnél és forogna körülötted a világ, de közben végig remegsz, félsz attól, hogy vége lesz, mikor te is tudod, hogy semmi sem tart örökké, ahogy a körhintán sem ülhetsz örökké,egy kis idő után lekapcsolják a gépet, aztán szépen lassan leereszkedsz a magasból...
Sajnálom azt, aki nem tudja miről beszélek, mert az az ember a világ legcsodálatosabb dolgából maradt ki, egy megismételhetetlen érzésből... Egy olyan dologból, aminek nincs párja a világon.
Az a pillanat, amikor két szempár egybeolvad és amikor legszívesebben azt kívánnád, hogy álljon meg örökre a idő. Az a baj, hogy ezt szavakkal nem lehet kifejezni, ezt érezni kell. Ez egy olyan esemény az ember életében, amikor hagyja, hogy urrá legyen rajta ez a tűz. Tudja, hogy meg van az esélye annak, hogyő ebből a játszmából vesztesként fog kijönni, mégis el akar égni a tűzben, a lángok martaléka akar lenni, csakhogy átéllhesse ezt az álmot. És ha már egyetlen egyszer át is élte, megesküszik rá, hogy sose fogja hagyni, hogy elmúljon...<3
Csak kár, hogy nehezen alakul ki az érzés. Milyen jó lenne, ha a boltban lehetne venni. az sem érdekelne, ha drága lenne, összekuporgatná az ember rá azt a summát, amivel majd kiválthatja a világ leggyönyörűbb érzését... Csak hát ez nem így működik.És ahogy aranyhal sincs, úgy a jó tündérhez sem fordulhatunk ilyen kívánságokkal.:)
Az a nagy helyzet, hogy ma már nem adnak időt a kialakulásához. Annyiszor voltam már úgy, hogy felcsillant a remény, hogy valaki iránt tényleg valós és meghitt érzelmeket fogok tudni majd idővel táplálni, de a hangsúly az "idővel" szón van, ennélfogva ezek mindig csak ilyen elméleti dolgok maradnak. Eljátszották elég hamar. Lehet a csalódások miatt talál el Ámor nehezebben a nyilával, de szerintem ha úgy vesszük ez egy jó dolog, mert nem esek lépten-nyomon fűvel fával szerelembe. Nem tudom miért, elég érdekes, de valamilyen szinten úgy működök, mint a pasik, nagyon nehezen nyílok meg igazán, s az ha én valakire azt mondom, hogy mind intellektuálisan, mind fizikailag megfogott benne valami, akkor az tényleg nagy szó. Nem is tudom miért..sokan illettek már ezzel a rideg jégkocka kifejezéssel, aminek én csak negatív értelmét találtam, mert az, hogy én rideg lennék, az eléggé túlzás, csak viszonylag nehezen lehet megtalálni a módját annak, hogy leeeresszem a tüskéim, általában mint a sünik, a rossz oldalam kivillantásával próbálom elüldözni az embereket, letesztelve ezzel az emberek kitartását vagy mit. Elég érdekes, összetett egyéniség vagyok, nehéz olvasni a gondolataimban, de nem bánom, mert legalább nem ejtettek a fejemre, s ahogy azt megfogadtam anno, engem többé össze nem törnek, annak nagyon korán kell felkelnie:D
Egyszer úgyis eljön a herceg fehér lovon, addig meg állok elébe annak, hogy békákat csókolgassak, remélve, hogy átváltozik majd egyszer az, aki majd ki fog egészíteni, s átmássza a falat, amit magam köré emeltem megóvva magam az esetleges csalódásoktól. Mert hinni a mesékben máig csodálatos dolog:)
Merj hinni a mesékben, mert az álmok csak akkor tudnak valóra válni, ha a mesét elkezded álmodni....<3:)
